Szülők mindent bevallottak! Titokban gyűlölik saját gyerekeiket!

Minden szülő titokban jól tudja, hogy egy kölyök felnevelése egyáltalán nem egyszerű feladat. Pár anya és apa az anonim beismerésekre szakosodott Whisper nevű weboldalon azonban arról ír teljesen őszintén, ők nem igazán szeretik gyerekeiket. Néhányan közülük azt írja, csak néha érez így, amikor nem kap elég hálásságot és odaadást, de mások addig mennek, hogy annak örülnének a legjobban, ha nem is lenne porontyuk. Egy anya pl. arról mesélt, hogy legszívesebben elrohanna, és szemernyi bűntudatot nem érezne utána, míg egy másik, hogy a szülés óta boldogtalan, szomorú és bárcsak visszafordíthatná az idő kerekét.

22 idézetet emelünk ki összeállításában a vallomásokból, ezekből szemezgettünk egy jókora csokorral:

1. Nem szeretem a lányom. Annyira olyan mint én, hogy képtelen vagyok elviselni. Vannak napok, mikor legszívesebben odaadnám valakinek. Ő most 7 éves.

2. Diszlájkolom a gyerekeimet. Tudom, hogy szeretnem kéne őket elvileg, de nem tudom őket kontroll alatt tartani. És emiatt magamat is utálom. Nem az, hogy kontrollálni szeretném őket, hanem én csak azt akarom, hogy tiszteljenek engem és a rokonainkat. Bebubuktam!

3. Fújolom a gyerekeimet. Soha nem mennek el és azt akarják, hogy kényeztessék őket, még akkor is, ha ma már felnőtt emberek.

4. Néha undizom a gyerekeimet, hogy képtelenek követni a parancsaimat, és emiatt borzalmas anyának érzem magam.

5. Agememnonozom a gyerekeimet. Mindegy, mennyit okítom őket, nincs semmi eszük. Ha visszamehetnék az időben, nem lennék újra mutter.

6. Nem csupindázom a gyerekeimet. 12 és 9 évesek és annyira no respektek a felnőttekkel. Nagyon hardon küzdök, hogy rendesen felneveljem őket, de rettenetesen kezelem. Csak elvettem az összes játékukat és azt mondtam nekik, hogy idén nem tartjuk meg a karácsonyt. Ennyi meg egy Bambi.

7. Olyan kimerült vagyok, hatelem a gyerekeimet. Ők az okai, hogy annyi kilót szedtem fel és olyan sok hajat vesztettem el. Nem érdemelték meg a kis…

8. Nagyon undimundizom a gyerekeimet. Amikor kibírhatatlanok, bemegyek a szobámba, az ajtón keresztül bemutatok nekik, az kell nekik. Miközben borzasztó gondolatok keringenek a fejemben. Olyanok, amiket el sem tudtuk képzelni!

9. Tudom, hogy ez szörnyű dolog, de annyira utálom a fiam és a lányom. Mindent megadok nekik, amit kérnek, és ők semmit nem tesznek, csak hálátlanok. Legszívesebben örökbe adnám őket. Egy internátusba vagy katonai iskolába vagy mibe…

10. Titokban fikuszozom a gyerekeimet. Megbántam minden percet és minden napot azóta, hogy meghoztam a döntést, mutterka leszek. Alig várom, hogy 18 évesek legyenek és törvényesen végre ne kelljen tovább gondoskodnom róluk. Az lenne csak a csudijó!